Székely őstörténet és ősvallás címmel jelent meg dályai Bíró Lajos magyarságkutató író legújabb könyve. Az előszóban a székelyeket a magyarság szívének, legősibb magjának nevezi. Ő maga is apai ágon székely származású, többek között ezért is érzi küldetésének a székely őstörténet tisztázását a hiányos források ellenére is.

     Az író több bizonyítékkal is alátámasztja a két szkíta eredetű népcsoport rokonságát. A székelyek és a palócok is Attila népéhez tartozónak és Magyarország őslakosainak vallják magukat. Hagyományaik hasonlóak, mindkét népnél fennmaradt a Nap- és a Tűz tisztelete. Ezek a csoportok már mintegy 2600 éve betelepültek a Kárpát-medencébe, így a magyarságnak egy archaikusabb hagyományát voltak képesek megőrizni.

A szkíta eredetet alátámasztja többek között a székely-szaka névegyezés és az a tény, hogy a székelyek Erdély vídékén laktak ősidők óta, részben Biharban, részben Dél-Erdélyben, tehát ott, ahol a szkíta agathyrs nevű törzsek is éltek már Kr. e. 600 évvel. Nevük szintén magyarul értelmezhető "ágtörzs" vagy "törzság"-ként. A palócok pedig bizonyos hagyományok szerint a Dunántúlon, a Göcsej vídékén is éltek.

A székely és palóc törzsek jelentős szerepet játszottak az ókori Kis-Ázsia, Egyiptom, Palesztina, Szicília, India, Babilon és végül Parthia történetében, szellemi hatásuk szinte felmérhetetlen. A szerző szerint azonban ezeket a tényeket elmosták akkor, amikor betagozódtak a nyugati érdekkörbe.

Székelyek vagy magyarok?

Míg a székelyek és a palócok a Kárpát-medence őslakosai közé tartoznak, a magyarok (fekete és fehér magyarok) csak jóval később, a VII.-IX. században települtek be (kettős honfoglalás), előtte azonban egy jókora vargabetűt tettek meg, különböző népekkel érintkeztek, ezért nem őrizhették meg úgy az eredeti törzsi hagyományaikat és vallásukat.

Emellett azonban megmaradtak bizonyos párhuzamok, rokon vonások, például a magyar táltos szerepét a székelyeknél a regősök töltötték be, a magyarok Boldogasszonya (amelynek hét ünnepe van) a székelység Tündér Ilonájának felel meg (akit hét szolgálóleány kísér).

A két nép nevét vizsgálva kiderül, hogy a magyar töve a mag, ugyanúgy jelent belsőt, közepet, mint a szík, de magasat, kiemelkedőt is, miként a szikla, ezenkívül a sötét és világos: szőke, szög is megjelenik benne úgy, mint a magyar népnévben.

A közös őshaza: Kis-Ázsia

3300 évvel ezelőtt tűntek fel a Földközi-tenger keleti és középső térségében az ú.n. "tengeri népek", melyek között a palócok és székelyek őseit is megtaláljuk. A sekeles vagy szikulusz néven említett székelyek, a peleset, vagy pelazg, illetve filiszteus néven említett palócok és a tyrséneknek nevezett etruszkok valamint a szárdok közös lakóhelyen, Kis-Ázsiában élő kiváló hajós népek voltak.

A kitűnő olasz nyelvész Mario Alinei: "Etrusco: Uno forma arcaica di ungherese" (Az etruszk a magyar egy archaikus formája) című könyve a magyar-etruszk rokonságra egy sajátos módon világít rá, melyre eddig a világ nem is figyelt fel.

Az etruszkok is Kis-Ázsiából vándoroltak ki Itáliába, ahogy a sekeles törzs egyik csoportja Szicíliába, ahová magukkal vitték nevüket, hagyományaikat is.

Dákok, szarmaták, szkíták:

A szkíta gyűjtőnéven szereplő, magát szakának nevező, egymással rokon népcsoport magyar, finnugor és türk nyelven beszélő törzsekből állt, akik egy igen nagy területen éltek laza láncolatban kapcsolódva egymáshoz, nyugaton a Kárpát-medencétől egészen a a Távol-Keletig húzódó sávban.

Kutatások alapján kiderült, hogy a dák egy szkíta-szarmata törzs, amely a Kaspi-tó keleti vídékéről indult el és Párthia alapítói közé tartozott.

A később megjelent avar nép viselte a várhun nevet, amely néptörzs szintén egy párthus tartományból vándorolt ki. Ezek szerint nemcsak az avarok és székelyek álltak szoros kapcsolatban egymással, hanem a dákok is, mint szkíta utódnép. Tehát ezeknek a néptörzseknek közvetlenül a honfoglalás előtti hazája Parthia, Irán északi területe.

Szarvas- és lókultusz

A szkítáknál a lókultusz éppen olyan központi jelentőségű volt, mint a székely hagyományban. Mellette a szarvaskultusz szintén a szkítasághoz kapcsolja ezeket a népeket. A lótenyésztés, a ló háziasítása, a fehér ló tisztelete, valamint a dámszarvas, melynek világos pöttyökkel telehintett oldalai a csillagos égre emlékeztetnek. A Csodaszarvas a Nap-Hold-Csillag hármasságot magán viselő mítikus lény. A három égitest lépten-nyomon megjelenik a székelységnél, így a hármashalom jelképiségében is. Ez egy olyan ősi ábra amely a sumér képjelekig vezethető vissza, ahol az országot egy szabályos hármashalommal ábrázolták. Ezekhez a halmokhoz tartozik egy-egy égitest, van egy Naphegy, egy Holdhegy és egy Csillaghegy. A fehér lóhoz szorosan kapcsolódik a Nap- és Tűz tisztelete. A székelyek csillagkultusza rendkívűl erős, kimutatható a Naphoz fordulás: pl. ha nem volt pap, a Napnak gyóntak. Jellegzetes palóc szokás a szentiváni tűzugrás a nyári napfordulón.

Csaba királyfi

Kánaáni hagyományt őriz Csaba királyfi személye, aki az égi csillagsereg, a Hold katonáinak seregét vezeti a Tejúton. Ez a pontos megfelelője a Bibliában szereplő Seregek Urának, aki a Csillagok Seregének Ura. (Sabaoth - Csaba).

Csaba királyfit Istenfinak, halhatatlan hősnek tartották, aki harcol a népe oldalán és győzelemre segíti népét az égi csillagsereg élén.

Farkas-ős

A farkastisztelet gyökerei is abba a Kis-Ázsiába nyúlnak vissza, ahová a Csodaszarvas mondája és a regősénekek szarvasa is visszavezethető. A mítosz szerint Apollón nyáron Déloszon, télen a lykiai Patarában tartózkodik, ahol jóshelye is van. (Lykia - Farkasország). A farkas-mítosz Létóhoz, Apollón anyjához fűződik, aki nőstényfarkasként szűlte meg a két égi fénynek nevezett ikreit, Artemiszt (a Hold) és Apollónt (a Nap). A székely regősénekben utalás van az etruszk eredetű Romulus és Rémus ikerpárra is: "de hó reme róma".

Isten kardja

A szkíták évente áldozatot hoztak a Szent Kardnak. E szokás a székelyeknél is megvolt: erre bizonyíték a hegycsúcson talált kardok, melyek függőlegesen álltak a földben. A szkíta mítosz égből hullott aranytárgyaihoz hasonlóan Isten kardja is az égből kellett hulljon. A székely nép szerint Attila kardja lehullott csillagdarabból volt. Az isteni kard fénykard, mely az égi szentháromság (Nap-Hold-Csillag) erejét rejti magában. Az isteni kard az égi igazság földi megteremtésének csodás eszköze.